Egyetemre megy a gyerek. Naná, hogy mi már beleesünk a tandíjba. Havi 25.000. Egyrészt tudom, hogy ez csak a kisebbik része a képzési költségeknek, másrészt jogosnak is tartom, hogy az fizessen aki tanul, ne a nagy közösből menjen ez is. Így legalább nem lesz lelkifurdalása a gyereknek, amikor majd diplomával a zsebében nekivág Európa tisztességesebbik felének...

Valahogy mégse tetszik a dolog.

Először is azért, mert ha az állambácsi a saját válláról átdobott valami terhet az enyémre, úgy illendő, hogy mondjuk csökkentse az adóterhemet kissé. De nem. Sőt, növelte a gaz!
Persze, mondják, szarban a haza, nincs adócsökkentés. Járni járna, csak nem jut. Amilyen naiv hülye vagyok, még ezt is bevenném. Node azt látom, annyi a hivatal, az ilyen-olyan Kht, meg alapítvány, mint égen a csillag! Magukon nem takarékoskodnak ezek, csak rajtam! Minap voltam egy ilyen "Hivatalban". Gyönyörű, restaurált épület, márvány meg stílbútor, ápolt adminisztrátorpipik, nyakkendős kávézgatók a bársonyhuzatos büfében. Mi meg a kínaiból vagy a turkálóból öltözünk, gazdaságos parizert zabálunk.

Azt gondolom én, komám, ezek szopatnak bennünket.