Tíz perc múlva jön egy cigány férfi a kis bolt felől, kezében nagy reklámszatyor. Lábán kínai edzőcipő, hozzá ugyanonnan való farmer és nagykockás, bélelt favágóing. Frissen borotválva, haja zselézve, ahogy vasárnap illik. Megáll a drótok mellett, nézi. Kiszólok neki. "Elviheti, azért tettem ki." Vasdrót ez nem? - kérdi óvatosan. Bátorítom, nézze csak meg. Megnézi. Szatyrából két vekni kenyeret húz elő - nagy lehet a család - hóna alá csapja, az "alamíniomot" elpakolja. Hangos szóval köszönetet mond, és szaporán indul hazafelé.
Már delet harangoznak.
Utolsó kommentek